Néma Robi és Erzsó panellakásban éltek hoszszú évekig. Most mégis az egyik legszebb Komárom megyei virágos- és gyümölcsöskert tulajdonosai, művelői. A kapuban kedves, kakasos csengő, belépve egy jól látható felirat fogad: „Az Úr kertje.” S hogy mennyire méltó a hely az édeni elnevezésre? Robi és Erzsó szavai mellett beszéljenek erről mindenekelőtt a képek.
■ Hogyan lehetséges ilyen szinten érteni a kertészkedéshez annak, aki panellakásban élt? Hogyan lehetséges ekkora életmódváltás?
■ Az az igazság, hogy én falun nőttem fel – mondja Erzsó. – Nekem a kertészkedés nem volt újdonság, én csak panelbe kerültem. Sőt, amíg panelben laktunk Komáromban, addig is műveltem más kertjét, de már nagyon vágytam egy sajátra. Robi azonban tényleg a tipikus panellakó életét élte fiatalkorában Békéscsabán is. Neki tényleg teljesen újdonság volt a kertvárosi élet.
■ De szépen beletanult ebbe a világba.
■ Robi a kertépítő, én vagyok a kertész – folytatja Erzsó. – Övé az olyan férfimunka, mint a fűnyírás és a géppel végzendő dolgok, valamint a kertépítés. Például, hogy oszlopokat állítsunk, hogy kővel megerősítsük a magaságyásokat, ezt ő találta és alakította ki, ahogyan az üvegházat, az időjárás-állomást, a kis tavat, a szökőkutat is mind. A kertművelés inkább az én részem.
■ Honnan jött az alapötlet, hogy a kővel védjétek a magaságyást vagy hogy sziklakertet építsetek a pincetetőn? Magazinokból néztétek ki?
■ Leleményességre volt szükségünk – veszi át most a szót Robi. – Amikor idekerültünk, a telken egyedül a ház volt szemrevaló. Megörököltünk az előző tulajdonostól egy csomó építőanyagot. Maradt itt homok, kő meg sitt is az építkezés után, amit valahogyan el kellett tüntetnünk. Ahhoz, hogy kidobjuk, túl értékes volt, így hát maradt a beépítés. A pincetetőn csak pipacsok nőttek. A köveket úgy tüntettük el, hogy felhordtuk a pince tetejére, és lett belőle sziklakert. Kisebbre terveztük, de szép naggyá nőtte ki magát. Mintegy térelválasztóul is szolgál a virágos- és a konyhakert között.
■ Hány év alatt lett a romkertből édenkert?
■ Három-négy év alatt.

■ A kertben nagyon sokfajta zöldségféle, gyümölcsfa és bokor található, szinte minden, amit ismerünk, csak sokkal nagyobb terméssel. A termesztéshez szükséges szaktudást a gyermekkorodból hoztad, vagy meg kellett tanulnod? – fordulok a ház asszonya felé.
■ Mindkettő. Sok olyan növényt ültettünk ide, ami még nem volt ismert gyermekkoromban. Ilyen például a spárga, de a legtöbb termesztett növényt azért ismertem már gyermekként is. Például a málnatermesztést az anyatejjel szívtam magamba. Nógrád megyében a családunk főként málnatermesztéssel foglalkozott.
■ Hogyan szerzitek be a növényeket?
■ Benne vagyok a komáromi virágcserebere Facebook-csoportban. Ott nagyon sokféle növényt tudtam cserélni, illetve kaptam is. Akárhová megyünk, cserélünk magokat.
■ Nem mindenkinek a keze alatt teremnek a növények ilyen szépen. Ez is egy képesség. Mi a specialitásotok? Mutatnátok az olvasóknak egy-két különleges növényt?
■ Az egyik kedvencünk a mexikói uborka, más néven a tüskés vagy egymagvú tök. Ez egy nagyon érdekes növény. A bajai piacon láttuk meg először, vettünk belőle, így jutottunk a magjához. Fantasztikusan finom az íze. Se nem cukkini, se nem uborka, se nem karalábé, de mégis ezekre emlékeztet. A növénynek minden része ehető. Nagyon sokféleképpen elkészíthető. Az óvári hengeres tök is a kedvenceink közé tartozik. De büszkék vagyunk azokra a növényekre is, amelyeknek nem kedvez az itteni talaj, mégis bőségesen teremnek. Ilyen például a málna, a fekete berkenye. A fűszerkertünket is nagyon szeretjük, igen változatos az is.
(Kerti sétánk közben megérkezünk a fenséges cicaházhoz. A feltűnően tágas építmény négy cica – két saját és két befogadott – exkluzív lakóhelye.)
■ Gondolom, nem jártok a zöldségeshez, hiszen itt min- den megterem, amire szükségetek van.
■ A hagyma és a krumpli gyorsan elfogy, az pótlásra szorul. De minden egyebet elteszünk télire. Ami megterem, lefagyasztjuk, fermentáljuk, elrakjuk. Sok mindent el lehet tenni vegyszermentesen. Az új üvegház használata pedig talán jobban kitolja majd a fogyasztási időt.

■ Miket fermentáltok?
■ Gyümölcslét készítünk ezzel a módszerrel, de nagyon kellemes, üdítő ízt kap tőle a sárgarépa, a spárga, az uborka, a paradicsom, a paprika is.
■ Mivel védekeztek a kártevők ellen?
■ Sok minden engedélyezett, de nem sok mindent használunk ezek közül. Nekünk a csalánlével való öntözés vált be leginkább. Atkák ellen ragadozó atkát, gomba ellen gombaölő gombát, talajfertőtlenítésre fonalférget, a levéltetvekre narancsolajat használunk. Erősíteni kell a növények immunrendszerét és eközben a talajt is. Komposztált, jó földdel és lótrágyával tápláljuk. Lehetőleg mindent visszaforgatunk a földbe. Az ágakat fölaprítjuk, a fűnyesedéket pedig talajtakarásra használjuk fel. Nincs öntözőrendszerünk, kannával öntözzük ezt a nagy kertet, de a talajtakarás védi a föld nedvességét.
■ Az utcáról belépőket üdvözlőfelirat fogadja. A hűs, árnyat adó szaletli homlokzatán ez áll: Az Úr kertje. Nagyon szerethetitek a kerteteket, hogy ne- vet is adtatok neki, és ez a kis mikrovilág valóban az Édent juttatja eszünkbe.
■ Azt vettük észre, hogy akik jöttek hozzánk, mindig dicsértek bennünket, mennyire szép ez a kert. Úgy voltunk vele, hogy bármennyit dolgozunk is benne, ez nem a mi érdemünk, hanem az Úré. A kertet is az Úr adta nekünk, ahogyan a képességet a megműveléséhez, a kialakításához szintén. Külön története van, hogyan jutott hozzánk. A Biblia is azt mondja: „Mid van, amit ne kaptál volna?” Ha valaki nagyon dicsérget, akkor hamar emlékeztetjük rá, hogy ez nem csak a mi érdemünk. A dicsőség az Úré.
■ Kifejezi ez azt is, hogy az Ő áldása van a kerten. Megosztanátok velünk a tapasztalatotokat, hogyan került a birtokotokba ez a szép kert?
(Itt Robi veszi át a szót Erzsótól:)
■ Egy 28 m2-es garzonban éltünk, és már nagyon vágytunk kertes házban lakni. Nem szerettünk volna eladósodni, de csak ez a kis lakás volt a tőkénk. Sok pluszmunkát vállaltunk a rendes állásunk mellett, hogy ki tudjuk pótolni, de úgy tűnt, még ez sem lesz elég hozzá. Vagy nagyon drágákat találtunk, vagy nagyon rossz állapotban lévőket.
Hosszas keresgélés után az interneten bukkantuk rá erre az ingatlanra, ami árában is közelített az elképzeléseinkhez, de még így is sok volt nekünk. Az épület nem nagy, de új építésű volt, és nagyon beleszerettünk. Imádkoztunk, bárcsak a miénk lehetne – és az ima meghallgatásra talált. A lakásunkat az eredeti vételár háromszorosáért tudtuk eladni, és ennek az ingatlannak az árából pedig hárommillió forintot engedett az építtető. Az édenkertet – ahogy mi hívjuk – már nekünk kellett kialakítanunk –, ami nem volt nehéz, hiszen hálából tettük.
Ferenczy Flóra Fotó: Kámfor Tibor